2014. augusztus 31., vasárnap

Ricinusolaj kúra - 1. nap

Most már elég régóta azzal szenvedek, hogy rövid a hajam... Oké, ez így nem igaz. A hajam viszonylag hosszú, de nekem nem eléggé. Az utóbbi időben alig nő, és ami nő, az is visszatörik, szerintem. Legalább 10 centiméterrel szeretnék hosszabbat. Hogy valami ilyesmi legyen. (A képen Kaykay Blaisdell látható.)


Éppen ezért végre rászántam magam, és vettem ricinus olajat. Sok jót hallottam már róla, de olyan is akadt, akinek nem igazán jött be. Végülis az ára tényleg kedvező, úgyhogy vettem egy üvegcsével és majd meglátjuk, hogy mi lesz az eredmény.
Többféle felhasználási módról is hallottam, így végül azt választottam, ami nekem szimpatikus volt. Egy kis edénykébe tettem ricinus olajat, majd hozzáadtam egy kevés olíva olajat, hogy kicsit felhígítsam, majd ezt így ahogy volt, betettem a  mikróba pár másodpercre. Ezután a hajtövembe dörzsöltem jól, majd egy picit a hajvégekre is kentem, és az egész fejemet körbetekertem folpackkal (az arcomat természetesen nem :D). Erre még egy régi törülközőt is csavartam, hogy melegen tartsa az egészet. 
Nem tudom, hogy mi a legjobb megoldás, hogy hivatalosan mennyit kéne rajta hagyni ezt a "pakolást", de én kb 3 óráig hagytam rajta, majd lemostam. Kétszer samponoztam be, és egyszer pedig abból a tejproteines balzsamszerű izéből tettem rá, amit mostanában mindig használok, mert imádom. Nem tudom, hogy mennyire sikerült kimosni az olajat, próbálkoztam elég sokáig. Az tuti, hogy nehezebb volt kifésülni, mint máskor, de ez nem biztos, hogy az olajtól van. 

Szóval, itt van egy kép, amelyet az első ricinus olajos kezelés után csináltam. Ilyen hosszú most. Szeptember végén fogok majd készíteni új képet, és meglátjuk, hogy mit értem el vele. 




2014. augusztus 30., szombat

Áthangolódás


Tegnap ugyebár befejeztem a Narancsvidéket, és ma neki is kezdtem a következő kiszemeltemnek, ami nem más, mint a Tuti Gimi. Igen ám, csakhogy nem igazán tudok elszakadni még a The O.C.-től. Főleg nem könnyű ez úgy, hogy a Tuti Gimi szinkronjai ugyan azok szinte. A főszereplőnek Ryan hangja van, és "Seth" is benne van, szóval ha becsukom a szemem, akkor olyan, mintha még Narancsvidéket néznék. Ráadásul egyfolytában az jár a fejemben, hogy:

'California, here we come
Right back where we started from,

California, here we come!'




2014. augusztus 29., péntek

Narancsvidék - 4. évad



Hát, ennek is vége. Két nap alatt ledaráltam (igaz, ez az évad csak 16 részes volt), 
Na, hát, ahogy gondoltam, Ryan nem tudta feldolgozni Marissal halálát, és nyilvánvaló volt, hogy be fog fordulni. Julie és Summer reakciója is érthető volt, ők voltak azok, akik tagadásban éltek, de aztán csak kibukott a szög a zsákból. Ez az évad amúgy kb addig volt ugyanaz a sorozat, amíg Ryan le nem számolt Volchokkal. Onnantól kezdve, mintha elvágták volna, és teljesen megváltozott az egész. Habár nem voltam nagy Marissa rajongó, a hiánya teljesen mássá tette az évadot. 

Álmomban sem gondoltam volna, hogy Ryan pont Taylorral fogják összehozni. Nem volt ő rossz karakter, csak kicsit fura. Viszont az tetszett, hogy annak ellenére szerettek egymásba, hogy kb tényleg semmi közös nincs bennük. Örülök, hogy Summer és Seth végül kitartottak egymás mellett, valahogy már az elejétől kezdve éreztem. De ha megfigyeljük ez az évad szinte csak a kapcsolati gondokról szólt. Oké, ott volt Ryan apja, de végülis elég hamar kibékültek, ott volt Julie tortúrája Frank és Bullit között, de az se volt olyan izgi. Ott volt a földrengés, de nem sok jelentősége volt, azon kívül, hogy tönkrement a ház. 



Az egyértelmű volt amúgy, hogy most, hogy Marissa eltűnt a képből, így Kaitlin lesz a fő kavaró. Igazából nem tudom, talán egy fokkal jobban bírtam a nővérénél. Egyik sem volt rossz lány, csak voltak ijesztő dolgaik. Julie egyébként a végére nagy kedvenc lett, majd amúgy is mindig élveztem a jeleneteit.

És nem hagyhatok ki egy valakit. Chris Pratt, vagyis Che, aki tőlem megkapja a legjobb vendégszereplőnek járó díjat. Fergeteges volt a karaktere, és az alakítása is kitűnő volt. Már az Everwood című sorozatban is megmutatta a tehetségét, de itt aztán végképp. Imádtam! Örülök, hogy viszonylag sokat szerepelt. :)


Összességében jó kis sorozat volt, nagyon szerettem és már most hiányzik. A végét nagyon jól megoldották. Az, ahogy Ryan állt a házban és eszébe jutottak az emlékek, amikor megérkezett. Azt hiszen tényleg neki jelentett a legtöbbet az a ház. És a kissrác a végén is jó utalás volt. 
Hát, vége. Új sorozat után kell néznem. Azt hiszem jöhet a Tuti Gimi (One Tree Hill).

2014. augusztus 27., szerda

Narancsvidék - 3. évad

Hello!

Hát, nem így terveztem. Sokkal többször és többet akartam írni ide, de az az igazság, hogy vagy téma nincs, vagy egyszerűen csak lusta vagyok. De mivel most végeztem a Narancsvidék 3. évadával, így gondoltam most már ideje írni. 



Nos, Caleb meghalt, ezután Julie-nak volt egy kis hullámvölgye, de azóta teljesen jó irányba indult meg. Nagyon tetszett a karaktere ebben az évadban, főleg hogy igazán jó barátnőkké váltak Kirstennel. De ha már itt tartunk, folyathatjuk is a sort a Cohen házaspárral. Továbbra is bírom őket, mindkettő képes elmenni egy sötétebb irányba, de a végén csak megoldják a gondokat. 

Seth és Summer sztorivonalát egyre erősebbnek érzem, talán ők tényleg együtt lesznek a végén is, habár simán összeveszhetnek még addig, tuti lesz gubanc. Seth kicsit megbolondult ebben az évadban, ugye volt sok hazugság, füvezés, egyetemes balhé meg minden egyéb, szóval egy picit hátrébb csúszott a listámon, viszont Summert egyre jobban szeretem, úgy érzem minden téren fejlődik a csaj. Ugyanezt érzem Ryannél is, sokkal jobban csípem a karakterét, mint egy évaddal ezelőtt. És elérkeztünk Marissához. Nála elég hullámzó volt, mert volt, amikor nagyon bírtam, volt amikor meg legszívesebben fejbe vágtam volna.Ugye kezdődött a Johnny üggyel. Be kell vallani, tényleg elég hülye szitu volt, de ugye a végén kiesett a srác, és jött helyette Volchok. Amúgy örülök, hogy Cam Gigandet is szerepelt a sorozatban, jó volt végre a Twilighton kívül látni (igaz, ugye ezt még a film előtt forgatták.) Meg persze Nikki Reed is tök jó volt, mint Ryan barátnője, de őt már láttam több filmben is. 



Na, de Marissa. Végre talán rendeződött volna az élete, bár nem hiszem, hogy sokáig azon a hajón maradt volna. De ez már lényegtelen, mert nagyon úgy néz ki, hogy meghalt a balesetben. Bár nem vagyok száz százlékig biztos, simán eltudom még képzelni, hogy kómába esett vagy ilyesmi. Viszonf akkor Ryannel mi lesz? Akármelyik is, tuti, hogy nem fogja egyhamar túltenni magát ezen. És ha meghalt, akkor vajon Summer hogy fog reagálni? Egész jó kis évad volt, sok bonyodalommal, de Marissa halála sok kérdést felvet bennem, így nem is maradok tovább, folytatom az utolsó évaddal.  

2014. augusztus 9., szombat

All Alright

Hello!



Éjfél is elmúlt, nekem meg folyamatosan egy szám jár a fejemben. Aki ismer személyesen, az tudhatja, hogy mekkora nagy Megan and Liz rajongó vagyok. Nos, pont az ő számukat hallgatom, All Alright. Csak egy kis részletet emelnék ki a dalszövegből:

"I'm not sorry for the way I am
Yeah, I know sometimes I can be outspoken."



2014. augusztus 6., szerda

Csíkok és pöttyök :)

Halihó!

Itt az ideje az első divatról szóló bejegyzésemnek. Oh yeah. :) Biztos, hogy ez valami Taylor Swift hatás, de arra jöttem rá, hogy imádom a pöttyöket (polka dots <3) és a csíkokat is. Mármint egy-egy ruhadarabon. Így összegyűjtöttem a kedvenc csíkos és pöttyös ruhadarabjaimat. Lesz egy-két kép rólam is, meg a kedvenc hírességeimről, ahogy ezt a mintát viselik, valamint random képek, amik tetszettek. 

 
Az én csíkos croptopom, amelyet a Balaton parti bohóckodás közben viseltem. A második pedig ez a pöttyös szoknyácska, ami most, nyaraláson egy esti sétán volt rajtam. (A képen a húgommal vagyok.) Mindkettő a  H&M-ből való. Imádom őket! :)


Taylor Swift
 

Megan and Liz

Glees lányok: Naya Rivera, Le Michele, Dianna Agron, Jayma Mays
 
 

Blake Lively és Leighton Meester
 

Emma Stone és Emma Watson
 

Twilight lányok: Ashley Greene, Nikki Reed, Kristen Stewart 




Random
 


 
 
 








2014. augusztus 4., hétfő

Az álláskeresés "szépségei" - Zepter

Mivel júliusban hazajöttem Londonból, így most kemény álláskeresés közepette vagyok. Tapasztalat híján elég nehéz, így amikor találtam végre valami olyat, amihez nem kellett gyakorlat, nagyon megörültem. Hát még akkor, amikor másnap kaptam egy e-mailt, hogy tetszett nekik az önéletrajzom és várnak állásinterjúra. Aha, én kis naív, hogy örültem...
Mivel épp nyaralni voltam, így írtam nekik, hogy megyek, csak beszéljünk meg egy másik időpontot, mert a megadott időben nem tudnék elmenni. Kaptam is másik időpontot, és izgatottan vártam, hogy eljöjjön a kedd, azaz a holnap. Egészen ma délutánig. Elkezdtem útvonalat nézni, hogyan kell odajutni, és így derült ki, hogy ez a Zepter nevezetű cég. Ja, mert hogy a hirdetésben nem is volt cégnév. Utánanéztem neten, és hát semmi jót nem olvastam. Tudjátok, ez egy ilyen tele-sale vállalat, akik felhívnak és megpróbálnak mindent rádsózni. Na  már most, én azt is utálom, ha felhívnak - ha kell valami, akkor majd én keresem őket -, nemhogy még én hívogassam az embereket, akik jó esetben is melegebb éghajlatra küldenének. Fix bérezés  persze nincsen. Szóval fogtam magam, és írtam egy e-mailt, hogy törlöm a holnapi állásinterjút, mert az elképzeléseink nem egyeznek meg. 

De mekkora köcsögség már ez?! Semmi cégnév, semmi információ, csak "irodai munka", "kereskedelmi asszisztens" és egyéb szép, jólcsengő neveken szedik rá a gyanútlan munkakeresőket. Ezen információk tudatában ismét nekiálltam a melókeresésnek, és egy percen belül legalább öt zepteres hirdetést találtam. persze különböző kamu szövegekkel. XIII. kerület, cégnév nélkül és valami irodai munka/értékesítő/asszisztens, stb ezek tuti mind azok. 

Így most ott vagyok, ahol elkezdtem. Munkakeresés: on! Méghozzá ezerrel. De mostmár azért körültekintőbb leszek. Vigyázzatok ti is, nehogy ilyenekbe botoljatok, mert azért az irodai munka nem egészen egyenértékű az értékesítéssel. 




2014. augusztus 3., vasárnap

Narancsvidék 2. évad

Hát, pár hónapja, még mikor Londonban voltam, elkezdtem nézni a Narancsvidéket. Ugyanis azt találtam ki, hogy ahelyett, hogy tíz különböző sorozatot nézek, és már mindegyikkel le vagyok maradva, össze vagyok keveredve, inkább elkezdek olyan „retro” sorozatokat nézni, amelyek már befejezettek. Ennek nagy előnye, hogy lehet darálni őket, nem kell várni sosem a következő részre. Kezdtem a Dawson és a haverokkal, és le is nyomtam mind a hat évadot. Jó kis sorozat volt. Most viszont The OC-t nézek, és ez is tetszik. Nem igazán tudom, különvenni az első és a második évadot, mert eléggé egybefolyt nekem, így az eddigiekről közösen alkotok véleményt.



Kezdeném a főcímzenével. Szeretem ezt a kis openinget, mert rövid, egyszerű és fülbemászó dallama van. A színészek is nagyon jók, és végre láthatom Rachel Bilsont is szerepelni. Merthogy sokszor láttam már újságokban, és mindig csak az esett le, hogy – szerintem – mennyire hasonlít Selena Gomezre. A karakterét is szeretem. Summer néha kicsit bolond, de 1. tetszik a neve, 2. szerethető karakter. Bár azt hiszem, hogy az én kedvencem Seth. Minden sorozatban megvan ez a figura, aki csupa szív, de kicsit dilis és mindig elbénázza a dolgokat. Biztos, hogy szétugrasszák még őket Summerrel a további két évad során, de remélem, hogy ezért együtt kötnek majd ki. Az, hogy Ryan és Marissa együtt lesznek-e a végén nem igazán tudom. Nem is érdekel. Ryan az első olyan főszereplő, aki igazság szerint számomra a roppantul unalmas. Persze van néha egy-két balhéja, de még Zach is izgalmasabb karakter. Marissát amúgy szeretem, annak ellenére, hogy tipikus újgazdag, akinek mindene megvan, és mégis mindenért lázad. Oké, aláírom, a családja nem piskóta. Aztán ott van Julie Cooper, a dög. Tökéletes jelző, azt hiszem. Szeretem a karakterét. Ő az, akiről sosem tudja eldönteni az ember, hogy velejéig romlott, vagy sem. Néha szörnyen kegyetlen, de épp, amikor már leírtad, akkor tesz valami rokonszenves húzást. Sosem lehet teljesen kiismerni. Épp ezért illettek össze Caleb Nichollal, aki ugye itt a második évad végén meghalt, szóval róla ennyit.  Kristen és Sandy mindketten jó karakterek, bírom a humorukat és az egész lényüket. Mindkettőnek megvan a maga hibája, de épp ettől reálisak. Azt hiszem nagyjából mindenkiről beszéltem. Van még egy-két karakter, mint Tray, akit most az évad végén Marissa lelőtt és kérdéses, hogy mi lesz vele, vagy Zach, aki talán most végre leszáll Summerről, de nem tudom, hogy érdemes-e beszélni róluk. Ja, meg ott volt Alex, aki először Seth, majd Marissa barátnője volt. Örülök, hogy beletették ezt a kis csajok közötti románcot, tetszett.




Összességében tetszik a sorozat. Persze egy csomó minden kiszámítható, és néha idegbajt kapok, amikor felesleges körökkel húzzák az időt (pl.: Summer és Seth), de hát ez a sorozatok lényege. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a végkifejlet.  Megyek is nézni a harmadik évadot. Jó éjt! J

Üdvözlés

Sziasztok!

Janie vagyok, és most blogolásra adom a fejem. Oké, nem egészen „mi történt velem ma” blog lesz, inkább ilyen „minden, ami engem érdekel” féle. Próbálok majd egy-két értelmesebb cikket is írni aktuális dolgokról, vagy szimplán olyan témákról, amik épp foglalkoztatnak.

Tuti, hogy lesz szó pár kedvencemről is, mint pl. Taylor Swift, Megan and Liz és a Harry Potter (szereplői), mivel ezek a dolgok fontos szerepet töltenek be az életemben és hozzám tartoznak. „Nincs Roxfort Hagid nélkül”, épp ezért nincs Zsanie rajongás nélkül. J
Néha csak random képeket fogok megosztani, mert sokszor találok olyat, ami tetszik, vagy néha teljesen egy-egy kép mániákusává válok, főleg ha az a kedvenceimről készült. Szóval lesz a blognak komolyabb bejegyzése, meg tipikus janies hülyéskedés is.

A blog címe alapvetően simán „janiesays” akart lenni, de ez már foglalt volt, így jött a dupla a, dupla e-s verzió, amit akkor szoktam használni, ha már a sima „Janie” név foglalt. Hát így lett „jaaniiesays”. Nem tudom, hogy kik fogják olvasni ezt a szárnypróbálgatásomat. Talán egy-két idegen, de legfőbbképpen azt hiszem a barátaim, akiknek megmutatom. Nem is rabolom tovább a drága időtöket, csak gondoltam kéne valami bevezetés féle, hogy ne csak úgy „in medias res” belevágjak mindenbe. További szép napot nektek!

U.i.: Mivel nem szeretném, hogy olyan komor legyen a blog, így mindig fogok feltenni valamilyen képet, amihez épp kedven van. Hát ne legyen ez se más. Íme az első blogposztvégi képecske.
Tumblr-ön találtam és nagyon megtetszett. Nem akarok hülyeséget mondani, de ha jól látom, az a Golden Gate híd és akkor a város pedig San Francisco. Remélem nektek is annyira bejön, mint nekem. :)