Nos, Suzanne Collins - Az Éhezők Viadala trilógiát egy ideje már tervezem, hogy elolvasom. Az első filmet még akkortájt láttam, amikor megjelent DVD-n, de a második filmet nem akartam megnézni addig, amíg nem olvasom el a könyveket. Nem voltam elragadtatva az első filmtől. Jónak jó volt, de nem volt olyan nagy szenzáció, mint ahogy azt gondoltam a többiek véleménye alapján. Éppen ezért akartam elolvasni a könyvet, mert nem akartam leírni úgy a sztorit, hogy nem is olvastam. Gondoltam, ha elolvasom, akkor érthetőbb lesz az egész. És így is lett. Milyen jól tettem! :)
A könyv olvasása egy picit furcsán indult, hozzá kellett szoktatni magamat, hogy jelenidőben íródik. Általában múltidőben szoktam olvasni és írni is, így ez most viszonylag újdonság volt, de mostanra, hogy már a második könyvnél járok, teljesen megszoktam. Sőt, valamelyik nap, amikor írtam, automatikusan jelenben kezdtem írni a megszokott múlt helyett.
Örülök, hogy a könyvből sok háttérinfót megtudtam, mert így sokkal érthetőbb, élvezhetőbb az egész. Jó volt megtudni, hogyan lettek Gale és Katniss barátok, hogy milyen volt a kapcsolata azelőtt Peetával, hogy mi történt Katniss családjával. Megismerhettem a 12. körzetet is, hogy működnek a dolgok. A Kapitóliumról is több dolog kiderült. És ami még fontosabb, az Éhezők Viadaláról is több infót tudok most már. Ezek tudatában azt mondom, hogy ez tényleg egy jó könyv és történet, viszont a filmből ez nem jött annyira át.
Miután elolvastam az első részt, rögtön megnéztem a filmet is, hogy össze tudjam hasonlítani a kettőt, amíg friss az élmény. Együtt a kettő pont tökéletes, mert például az nagyon tetszik a filmben, hogy amíg a könyvben csak Katniss szemszögéből látjuk a helyzetet, addig itt azt is nyomon követhetjük, hogy mi folyik a 12. körzetben, vagy éppen a Kapitóliumban. Viszont, mint minden adaptációnál, itt is vannak hiányosságok. Például az Avoxokat teljesen kihagyták, pedig érdekes lett volna. Vagy a végén, amikor megtámadják őket a mutánsok, azok valójában a halott versenyzők valamilyen formái voltak. És persze ott van még a megmásítás, hogy a polgármester lánya, Madge helyett Prim adja a fecsegőposzátás kitűzőt. Persze ez valahol érthető, mert így jobban jön ki a filmben. De van egy dolog, ami nekem kicsit beütött. A film végét nagyon lightosra csinálták. Ezt arra értem, hogy a történet szerint Peetát kétszer kell újjáéleszteni, és a lábát is le kell amputálni. Ehhez képest a filmben semmi ilyenről nincs szó. Na mindegy.
A lényeg, hogy tetszett a könyv. És megyek is olvasni a következő részt, mert már nincs sok belőle. Szóval hamarosan Futótűz "kritika". :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése